MINDFULNESS
A mindfulness angol eredetű szó, amit magyarul tudatos jelenlétnek vagy éber figyelemnek fordíthatunk. Rövidebben akár éberségnek, vagy szimplán tudatosságnak is nevezhetjük. Arra a folyamatra utal, amikor a figyelmünket szándékosan és ítélkezésmentesen a jelen pillanatra irányítjuk. Mindehhez az öt érzékszervünk egyikét hívhatjuk segítségül.
Például a hangok, illatok, tapintás, ízlés vagy látás adta tapasztalat tudatos és éber felfedezését. Azonban figyelmünk akaratlanul el tud vándorolni az általunk választott tárgyról, például a légzésről vagy a hangokról, attól függetlenül, hogy az a szándékunk, hogy azt megfigyeljük és felfedezzük. Tehát figyelmünk automatikusan elkalandozhat. Leggyakrabban a gondolatok irányába kalandozunk el.
Matthew A. Killingworth és Gilbert (2010) kísérletében kimutatták, hogy az emberek a napjuk során 46,9%-ban úgymond a „kalandozó” állapotban vannak. Amikor ebben a kalandozó, állapotban vagyunk kevésbé érezzük boldognak magunkat, hajlamosabbak vagyunk az önkritikára, továbbá aggasztó gondolatok és érzelmek jelenhetnek meg, amit az egyén próbál elfojtani és elnyomni önmagában.
A tudatos jelenlét gyakorlása során, amikor figyelmünk elkalandozik, szándékosan és akaratlagosan visszahozzuk az általunk választott tárgyra. Tehát tudatosan és szándékosan kilépünk az automatikus gondolatok folyamából, így visszavesszük az „irányítást” az elménk felett. A kutatások azt támasztják alá, hogy a meditáció és az ezzel kapcsolatos kontemplatív gyakorlatok csökkentik a stressz szintet és növelik a jelen pillanatra irányuló tudatosságot, ami gyakran együtt jár a belső béke és nyugalom érzésével, magasabb önértékeléssel és önbecsüléssel (Kabat-Zinn, 2023). Mindemellett a hosszabb ideje meditálók lényegesen magasabb jóllétről számoltak be a nem meditálókkal ellentétben (Lykins és Baer, 2009).
